Szabadságok kiadása

Beköszöntött a nyár, egyre több munkavállaló tölti szabadságát. Felmerül a kérdés, hogy a munkavállaló vagy a munkáltató dönt a szabadság időszakáról? Hogyan vehető ki próbaidő alatt, betegség esetén? A leggyakoribb kérdésekre válaszolunk.

A munkavállalónak a mai napon létesült a munkaviszonya, a munkaszerződésben 3 hónap próbaidőt kötöttek ki. Nyárra számíthat-e szabadságra?

Mivel a próbaidő a munkaviszony része, a munkaszerződésben az ebben történő megállapodás nem befolyásolja a munkaviszony tartamát, az abból származó jogokat és kötelezettségeket. Ennek megfelelően próbaidő alatt a munkáltató nyugodtan adhat ki szabadságot a munkavállaló részére. A munka törvénykönyve (Mt.) ugyanis úgy rendelkezik, hogy a munkáltató évente 7 munkanap szabadságot legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. E szabály azonban nem vonatkozik a munkaviszony első három hónapjára, akár van, akár nincs próbaidő. Azaz kérhet szabadságot a dolgozó, de a munkáltató nem köteles adni részére.

Nyáron a munkáltatónál munkaszervezési okokból eredően három hét leállás lesz, azonban a munkavállalónak már nincs 15 napnyi szabadsága, csak 10 nappal tud gazdálkodni a munkáltató. Ebben az esetben mi lesz a kieső időszakkal?

Mivel a szabadsággal (7 munkanapot kivéve) a munkáltató rendelkezik, megteheti, hogy az általa meghatározott leállási időszak alatt adja ki a dolgozót megillető szabadság egészét vagy annak egy részét. Előfordulhat azonban, hogy a leállás időszaka hosszabb, mint a munkavállalót az adott naptári évben még megillető szabadságnapok száma: ilyen esetben a munkáltatónak mentesítenie kell a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól. Ezen időszakra a dolgozó részére alapbérét kell megfizetni (állásidő), és nem fizetés nélküli szabadságnak minősíteni ezeket a napokat.

A munkáltató egyetlen nap szabadságot sem hajlandó kiadni júniustól augusztus végéig. Megteheti? 

A szabadság kiadása a munkáltató joga és kötelessége, annak időpontját valóban ő állapítja meg. A törvény azonban azt is tartalmazza, hogy erre a munkavállaló meghallgatását követően kerülhet sor. Ez nem elhanyagolandó szempont, nem lehet csupán egy formaságnak tekinteni.

A másik lényeges szabály, hogy az éves szabadságából 7 munkanappal a dolgozó rendelkezik, tehát ha júliusban kéri ezt a 7 munkanapot, a munkáltató ekkor köteles kiadni, nincs mérlegelési lehetősége. Ha a munkavállaló azonban ezt a 7 napot már elhasználta, mindenképpen jelezze és indokolja, hogy mikor és miért menne szabadságra az általa megjelölt időpontban. A munkáltatónak pedig a szabadság kiadását megelőzően a dolgozó által előadottakat mérlegelnie kell.

Részmunkaidőben foglalkoztatott vagy a nyugdíjas munkavállalónak hogyan kell kiszámítani a szabadságát?

A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetén nem érvényesül az időarányosság elve. A Kúria 19. számú állásfoglalása szerint a munkavállalónak évi rendes szabadság jár abban az esetben is, ha a munkáltató nem teljes munkaidőben alkalmazta. Ez alapján tehát a szabadságnapok tekintetében nem lehet különbséget tenni a teljes, illetve a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók között, ugyanúgy kell számítani, mintha teljes munkaidőben dolgozna. Más kérdés, hogy természetesen a szabadság idejére járó távolléti díja alapja a részmunkaidőre figyelemmel kifizetett munkabér lesz.

A munkaviszonyban álló nyugdíjas jogosult mindazokra a járandóságokra, melyek azonos feltételek mellett a nem nyugdíjas munkavállalót megilletik (MK. 74.). Ennek megfelelően a nyugdíjas minőség a szabadságra való jogosultságot nem befolyásolja.

Hogyan alakul annak a munkavállalónak a szabadsága, akinek két munkaviszonya áll fenn párhuzamosan?

A munkavállalót a szabadság külön-külön megilleti minden munkaviszonyában (MK 18.). Ennek megfelelően akár az is előfordulhat, hogy az egyik munkáltatónál éppen szabadságon van, a másiknál pedig munkát végez.

A munkavállaló a szabadsága ideje alatt megbetegedett. Milyen lehetősége van? 

Ha a dolgozó a szabadsága alatt betegedne meg, a szabadság a keresőképtelenség első napjától kezdve átalakul betegszabadsággá, illetve – ha a naptári évben már kimerítette a 15 napos betegszabadság tartamát – táppénzes időszakká. Ennek a következménye az lesz, hogy a munkavállaló nem a szabadság idejére járó távolléti díjra lesz jogosult, hanem a betegszabadság idejére jár díjazásra (távolléti díj 70 százaléka), illetve a tb szabályok szerinti táppénzre.

A munkavállaló ugyanakkor mérlegelhet: megteheti, hogy keresőképtelensége esetén a magasabb díjazással járó szabadság kiadását választja betegszabadság, illetve táppénz igénybevétele helyett.

A munkáltató nem adja ki az egybefüggő 14 naptári nap szabadságot. Mi a következménye?

Az Mt. 122. § (3) bekezdése szerint a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ettől a rendelkezéstől azonban a felek egyező akarattal eltérhetnek akár a munkavállaló hátrányára is, így először azt kell megvizsgálni, hogy kötöttek-e ilyen tartalmú megállapodást. Amennyiben igen, akkor a munkáltatót nem terheli ezen 14 napos szabály. Ha nincs érvényes megállapodás, és a munkáltató ennek ellenére sem tartja be az Mt. rendelkezését, számítania kell arra, hogy egy esetleges munkaügyi ellenőrzés szankcionálhatja.

Mi történik abban az esetben, ha a munkavállalót a balatoni nyaralás alatt arra utasítja a munkáltató, hogy másnap menjen vissza Debrecenbe és vegye fel a munkát?

A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén megszakíthatja a már megkezdett szabadságot. Ezen feltétel teljesülése esetén a munkavállalót munkavégzési kötelezettség terheli azzal, hogy a munkáltató minden érintett szabadságnap helyett köteles másik napot biztosítani a munkavállaló számára. Nem fog beleszámítani a szabadságba a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő. A munkáltató ilyenkor is köteles a munkavállaló részére megtéríteni a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit. Jogvita abból lehet, hogy valóban indokolt volt-e a szabadság megszakítása.

Felmondási időre jár-e szabadság?

Szabadságot kiadni értelemszerűen arra az időtartamra lehet, amely alatt a dolgozót munkavégzési kötelezettség terheli. Ebből következően a felmondási idő azon részére, amikor a munkavállaló köteles munkát végezni (azaz a munkavállaló felmondása esetén a teljes felmondási időnek, a munkáltató felmondása esetén legalább a felmondási idő felének a terhére) jogszerűen kiadható szabadság természetben. Arra az időszakra, amikor a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, szabadság nem adható ki. Így például, ha a munkáltató felmondással megszüntette a 2 éve ott dolgozó munkavállaló munkaviszonyát és a munkavállalót időarányosan még 18 nap szabadság illeti meg, a 30 napos felmondási időből 15 nap munkavégzési kötelezettség terhelné, melynek teljes időszakára kiadható szabadság. A másik 15 napra (felmentési idő) azonban nem így a fennmaradó, ki nem adott szabadságot a munkaviszony megszűnésekor a munkaadó pénzben köteles megváltani.

Tóthné Kalmár Hajnalka

forrás: adózóna.hu