A kiszervezés és a munkaerő-kölcsönzés eltérő szabályai. Melyik a kedvezőbb?

A hatályos Munka Törvénykönyve alapján, kiszervezésre és munkaerő-kölcsönzésre is sor kerülhet törvényes keretek között, azonban a szabályozás elkülöníti a két fogalmat, mivel más jellegzetesség vonatkozik egyik és a másik területre.

Elsőként vegyük a kiszervezés szabályait. Magára a kiszervezésre akkor kerül sor általában, ha egy konkrétan meghatározható tevékenységet a vállalaton belül nem, vagy gazdaságosan nem lehetséges elvégezni. Ez esetben a munkáltató külső segítségre szorul. Több okból előfordulhat kiszervezés, akár speciális szaktudás igénybevétele miatt, akár a vállalat szervezeti átalakítása okán, akár a manapság sajnos annyira aktuális munkaerő-hiány felmerülése miatt.

Ha egy munkáltató saját vállalatán belül nem megoldható egy bizonyos feladat, vagy az adott munkavégzés, a munkáltató döntésre kényszerül, hogy kiszervezés vagy munkaerő-kölcsönzés igénybevétele alapján oldja meg a problémát. A döntés attól függ, hogy mely tényezők felelnek meg leinkább a feladat elvégzése szempontjából optimálisnak.

• Kiszervezésnél a munkáltató határozza meg a feltételeket és onnantól kezdve megrendelőként, a terméket egy általa megbízott vállalkozó gyártja. A vállalkozás munkaszervezésébe, vagy munkaügyi kérdéseibe a megbízó, vagyis a kiszervező munkáltató nem szólhat bele, utasítási jogköre a vállalkozás munkavállalóit illetően nincs, ezáltal a munkáltatói felelőssége is megszűnik. A vállalkozás állapítja meg saját hatáskörében a munkavállalók munkabérét és egyéb juttatásait, a megrendelőnek abban nem lehet beleszólása. Ha a kiszervezett vállalkozási tevékenységet a megrendelő telephelyén szükséges elvégezni, ennek feltételeit a feleknek érdemes szerződésben pontosan lefektetniük, mivel a vállalkozónak ideiglenesen telephelye keletkezik a megrendelő telephelyén, amely adójogi és cégjogi kérdéseket és kötelezettségeket vet fel. Ettől függetlenül a megrendelő megfelelő szerződés alapján a vállalkozó felé meghatározhatja azokat a határidőket, feladatokat, amelyek miatt a szerződés és végső soron a kiszervezés létrejött. A vállalkozó felel az elvégzett munka minőségéért, a szerződési feltételek betartásáért, esetleges káreseményekért, szerződésszegésért. Ha a megrendelő munkáltató mégis a munkajog területét illető utasításokat ad a vállalkozó munkavállalói részére, az esetben vizsgálandó, hogy kiszervezésről, vagy munkaerő-kölcsönzéséről van-e szó valójában? Ha megállapítható, hogy a megrendelő közvetlen kontrollal rendelkezik a kiszervezett feladatot végző munkavállalók felett, az esetben egy hatósági ellenőrzés során, munkaerő-kölcsönzéssé minősítheti a hatóság a kiszervezést és annak munkajogi, valamint adójogi következményeit is megállapítják.

• A munkaerő-kölcsönzés szabályai a megrendelőt illetően, valamelyest rugalmasabbak, a munkáltatói jogkörök erősebbek, a felelősség is megoszlik a felek között, amennyiben ilyen jellegű szerződést köt egymással a megbízó és a vállalkozó. A megrendelő munkáltató nem csupán saját munkavállalóit ellenőrizheti a feladat elvégzése során, hanem a kölcsönzött munkavállalók munkavégzését is közvetlenül kontrollálhatja. Külön figyelmet kell fordítani a kiszervezéssel ellentétben arra, hogy az egyenlő értékű munkát végző munkavállalók egyenlő bérben és azonos béren kívüli juttatásokban részesüljenek, míg a kiszervezés során ilyen jellegű kötelezettség nincs.

Ha esetlegesen kérdése merülne fel fenti szabályokat illetően, forduljon hozzánk bizalommal!